Ti pór népnek rusnya sarjai

Ti mind hiszitek tiétek a világ

Szörnyű hazugságok borzalmas halmai

Szörnyű, de mégis oly csodás

Szemem fölött elszáll az ének

Múlt világok s régi bús dalok

Mindegyikben szétszakad a lélek

S bús dalnokok hamvain halmok

Bús halmokon megáll az ének

Sírja régi holt regéknek

Hol a holt nép vigaszért kiált

S zengi Bitófát minden deréknek

Halál most a sorsa a hitnek

Pusztulásból áll a világ

Jósága már csak a végnek

S a gonoszság jó pajtásra talált

Trombita harsan és a puszta megremeg

Kettényílik a föld, és mindenkit eltemet

Elhal bús dala távoli meséknek

Mit vad törzsek szajhákra cseréltek